Szakorvosi és labor vizsgálatok

A daganatos betegek kivizsgálása és ellátása komplex feladat, így a betegek optimális ellátásának a meghatározása több szakterület orvosainak (belgyógyász, az adott terület sebészi ellátását végző szakorvos – azaz fül-orr-gégész, fej-nyak sebész, bőrgyógyász, nőgyógyász, urológus, általános sebész, mellkas-sebész, idegsebész, plasztikai sebész - pathológus, radiológus, klinikai onkológus, sugárterápiás szakorvos stb) az együttes feladata.

Így a diagnosztizálási folyamat során elengedhetetlen(ek) a megfelelő szakorvosi vizsgálat(ok) és több szakterület specialistáinak, szakorvosainak a szoros szakmai együttműködése.

 

A laboratóriumi vizsgálatok széleskörű tájékoztatást adnak egészségi állapotunkról, fontos információkat szolgáltatnak a különböző szervek, szervrendszerek állapotáról és működéséről. A modern technológiának köszönhetően egy laboratóriumi lelet még a betegség korai stádiumában, sokszor a panaszok megjelenése előtt jelezheti a problémát, így a betegség könnyebben és gyakran eredményesebben kezelhető.

Fontos megjegyezni, hogy a laborvizsgálati eredmények tényleges kiértékelése az orvos feladata, ezért az alábbi információk kizárólag tájékoztatásként szolgálnak a daganatos betegségek kapcsán a fontosabb laboratóriumi paraméterek vonatkozásában.

Vérből végzett laboratóriumi vizsgálatok:

Ahhoz, hogy a vérből végzett vizsgálatok kapcsán pontos adatokat kapjunk nagyon fontos, hogy a vérvétel előtt legalább 9-12 órával ne fogyasszunk semmilyen ételt! Az eredmények kiértékelését ma már automata készülékek végzik és az eredményeket úgynevezett referencia értékekhez hasonlítják, ezen referencia értékek a laboratóriumi leleteken is feltüntetésre kerülnek.

Vörösvértest-süllyedés (Westergren vizsgálat, vvt-süllyedés, We): A szervezetben zajló kóros folyamat fennállására figyelmeztet. Az értéke fertőzés, gyulladás, autoimmun betegségben, vérszegénységben, tumor esetén is megemelkedik. Tehát a gyorsult süllyedés nem feltétlenül jelent daganatot!

 Vérkép vizsgálat:

Az összes daganat típusban nagy jelentősége van a vérkép vizsgálat rendszeres elvégzésének a daganatos beteg állapotának az ellenőrzésében, nyomon követésében.

 A minőségi vérkép fontos információkkal szolgál a szervezet kóros elváltozásairól. A vizsgálathoz egy csepp vért üveglapra kennek, majd megfestik és mikroszkóp alatt megvizsgálják. A fehérvérsejtek különböző típusait vizsgálják, azok arányaiból vonhatók le következtetések, ami útbaigazítást ad a további szükséges vizsgálatokhoz.

A vérkép vizsgálatakor számos kiegészítő vizsgálatot is végeznek, hogy az így kapható, különböző sejtek jelenlétét mutató adatok összhangban vannak-e a többi laboratóriumi értékkel.

A haematokrit (HTK, HCT) -  a vérben lévő szilárd alkotók (vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék) térfogatarányát mutatja.                                                                                                                                                                                                       A haemoglobin (HGB): a vér oxigénszállító molekulája, festékanyaga, amely a vörös vértestekben található. Ha csökken a mennyisége, vérszegénység alakul ki.

 

A vérben található fontos anyagok, vegyületek

 

Vércukor: a sejtek üzemanyaga. A sejtek a vérben keringő vércukrot inzulin jelenlétében tudják felvenni. Az emelkedett vércukor szint cukorbetegségre utal.                                                                                                   

Bilirubin (Sebi): a vörösvérsejtek festékét adó hemoglobin lebontásakor keletkezik a májban, a csontvelőben és a lépben.                                       

Direkt-bilirubin: a májban glukuronsavhoz kapcsolódó bilirubin, a direkt bilirubin szintje májrák miatti májsejt szétesést követően illetve a májhoz közeli szervekben lévő daganat okozta epevezeték elzáródásban megemelkedhet.                                                                                         

Húgysav a fehérje-anyagcsere végterméke, a vesén keresztül távozik és a vizelettel ürül. Magas szintje esetén a húgysav az ízületekben kikristályosodva rakódik le, és gyulladásos reakciót válthat ki, ez a köszvény. Bizonyos kemoterápiás kezelések során megemelkedhet az értéke.

Karbamid, karbamid nitrogén, urea (KN, CN): az aminosavak lebomlási terméke, amely a vesén keresztül távozik a szervezetből. Emelkedett szintje jellemzően veseműködési zavarra, elégtelenségre utal.                                                                                                                  

Kreatinin (Crea, Cre): az izmokban megtalálható anyag, a kreatin lebomlási terméke. Mivel kizárólag a vesén keresztül távozik, vérszintje a veseműködés jelzője.

Az albumin a vér fehérje tartalmának egyik összetevője. Ez biztosítja sejtek közötti térből a sejtek felé irányuló normális folyadék áramlást. Ha lecsökken az albumin szint a vérben, az áramlás iránya megfordul, azaz a sejtek közötti térben lévő folyadék megszaporodik, amely az esetek egy részében már látható vagy tapintható elváltozást okoz. Rosszindulatú daganatokban csökken az albumin értéke, de a csökkent érték nem jelent feltétlenül daganatot.

A globulin:  elektroforézis kapcsán három összetevőre bontható - daganatos elváltozásoknál a gamma globulin aránya a vér többi összetevőjéhez képest megnő az albumin rovására.

C-reaktív protein (CRP): ez a fehérje tulajdonképpen az immunsejtek tevékenységének mellékterméke: önmagában nem okoz problémát, inkább csak a gyulladás általános és hatékony jelzőjének tekinthető. Ha elkapunk valamilyen fertőzést, akkor a CRP szintje magas lesz, ugyanis az immunsejtek felveszik a harcot a gyulladással.  

Laktát-dehidrogenáz (LDH): szövetpusztulással járó betegségek (szívinfarktus, májgyulladás, tumor növekedés, izomsérülés) mértékének és lefolyásának elemzésére szolgál.   

Alanin amino-transzferáz (ALT, SGPT): májbetegség és májkárosodás felismerésére és elemzésére szolgál, értékei megemelkednek heveny és idült májbetegségekben, máj áttétek esetén.

Alkalikus foszfatáz (ALP): szinte valamennyi szövetben megtalálható enzim, emelkedett szintje csontáttétek jelenlétére utalhat.

Protrombin idő (PI): a vér alvadékonyságának vizsgálatára szolgál. Az alacsonyabb érték fokozott véralvadékonysággal, a magasabb érték vérzékenységgel járhat.

Trombin idő (TI): emelkedett értéke a véralvadási rendszer zavarára utal, és vérzékenység alakulhat ki. 

 

 

A vérben található ionok:

 

Kalcium (Ca): a csontanyagcseréről nyújt információt. A kalcium és foszfor vizsgálatát mindig egyidejűleg kell végezni.

Foszfát (P, PO4): A vérben lévő foszfátionok koncentrációjának meghatározására szolgál. Csont-, vese- és hormonbetegségek jelenlétére utalhat.

Nátrium (Na): a vér nátriumion-koncentrációját mutatja. A szervezet folyadék- és só egyensúlyának általános vizsgálatára szolgál. Csökkenése vízhajtók hatására, hányás, hasmenés következtében lép fel, de a vese- és keringési eredetű alszár vizenyő és a hasvízkór is sok nátriumot von el a vérből.

Kálium (K): fontos információt ad a folyadékháztartásról, különösen fontos szerepet játszik a szervezet működésében. Vízhajtók hatására lecsökkenhet a kálium szintje, viszont csökkent veseműködés esetén megemelkedik a kálium a vérben.

Magnézium (Mg): egyes enzimek fontos alkotórésze. Alkoholizmusban, hasmenés, hiányos táplálkozás és bizonyos daganatok,  valamint kemoterápiás kezelés során lecsökken a vérben a magnézium szint.

A klór szintjének emelkedése a vérben a vastagbél teljes vagy részleges eltávolítása után, bélsipoly esetén, fokozott vízvesztéskor lép fel. A klór szintje csökken tartós hányás, sószegény táplálkozás és jelentős izzadás esetén.

 

Vizeletből végzett laboratóriumi vizsgálatok:

 

Fajsúly (Fs): A vese koncentráló-képességének felmérésére, illetve a vizeletben található esetleges kóros anyagok kimutatására szolgál. Az alacsony fajsúly híg vizeletre (sok folyadék fogyasztásakor), míg a magas fajsúly koncentrált vizeletre utal (szomjazás esetén).

Vegyhatás (PH): a vizelet vegyhatását, azaz savasságát-lúgosságát méri, és bakteriális fertőzés meghatározására szolgál.

Glükóz: emelkedett szintje cukorbetegséget jelez.

Fehérje (Prot.): a nagy mennyiségű fehérje vesebetegség jele lehet.

Bilirubin (BI): Epeúti elzáródással járó betegségek diagnosztikájában használatos. A vörös vértestekben lévő hemoglobin első lebontási terméke a konjugálatlan bilirubin (indirekt bilirubin), mely a májban konjugált bilirubinná (direkt bilirubin) alakul át. Míg az első egyáltalán nem ürül a vesén keresztül, addig az utóbbinak kb. 1%-a szűrődik ki a vizelettel, a többi a májon keresztül az epével ürül, majd a bélben átalakul, és részben vissza is szívódik.

Vizelet vér: A húgyutak, a prosztata vagy a vese betegségeire utal.

Vizelet üledék: egészséges ember vizelete nem tartalmaz a vérben előforduló alakos elemeket, legfeljebb minimális mennyiségben. Fehérvérsejtek jelenléte gyulladásos folyamatra utal, míg a kimutatható vörösvérsejtek esetében vérzés állhat a háttérben.